Kis játszótér történet!
Hogyan játszottak régen a gyerekek?
A játszótér olyan, mintha mindig létezett volna. Generációk nőttek fel úgy, hogy gyerekként játszótérre jártak, utána felnőttként a gyerekeiket vitték játszani. A játszótér segíti a gyerekeket a szocializálódásban, a felnőtteknek is találkozási pontként szolgál. Talán eszünkbe se jut, hogy nem voltak mindig játszóterek. Ma már parkok, lakótelepek elengedhetetlen része a játszótér.
A mai játszóterek elődei a 19. században alakultak ki a városiasodás és az ipari forradalom során. Az ipari forradalom előtt a gyerekeknek elég tér állt rendelkezésre arra, hogy játszanak. A városokban egyre inkább fogyott a tér, szűkültek a lehetőségek. Az utcán, beépítetlen telkeken és a város szélén találtak elég területet a mozgásra és a játékra. A Pál utcai fiúk grundjához hasonló területeken verődtek össze a gyerekcsapatok. A 19. században felismerték, hogy fontos a testmozgás, és erre egyre kevesebb tér jut a városokban.
Az első játszóterek
A 19. században először Németországban merült fel a játszótér gondolata. Ennek ellenére Manchesterben nyílt meg az első játszótér 1859-ben. Biztonságos teret hoztak létre a gyerekeknek a játékhoz, és ahhoz, hogy megtanuljanak egymással játszani. Az USA-ban is ekkoriban jött az ötlet, hogy szükség van erre. A szűkülő utcák, a megnövekedett kocsiforgalom egyre balesetveszélyesebbé vált. Az első amerikai játszótér San Frasiscóban nyílt meg a Golden Gate Parkban 1887-ben. Magyarországon az állatkert mellett nyitották meg az első játszóteret Budapesten az 1912-ben nyitották meg.
Erről így ír a Vasárnapi Ujság:
„A karszalagos őr már itt nem a mumusarkangyal szerepében grasszál, hanem inkább ő biztatja, vezeti, tanítja a gyerekpublikumot. […] sokan nem tudták, hogy a legtöbb játékszer mire való. Egy kis meditálásra serkenthetne tán például az a tapasztalás, hogy az első héten száznál több gyereknek fogalma se volt a közönséges hintáról. A szegények addig egyáltalán nem láttak hintát. A nagyobbak, iskolások közt pedig szintén akadt, aki a csúszókát nem ismerte. […] Van itt létra, gyűrűhinta, pózna és mászókötél. Odébb magas körhinta, ahol egyszerre öten is röpülhetnek köröskörül. Aztán a kisebbeknek dupla-hinta, kényelmes ülőkével, a legapróbb apróságok passziójára meg ülőkés, biztonságos baby-hinta.”
Mozgás és nevelés
A 19. században felismerték és a mozgás fontosságát. Az iskolákban testnevelésre is időt szántak. Népszerűek voltak a labdajátékok. 1897-ben rendeletet hoztak arról, hogy az új elemi iskolákban 300 négyzetmétert kell kialakítani játékokhoz. Ennek ellenére a gyerekek gyakran az utcán játszottak, és rendszeresek voltak a parkőrökkel az összetűzések, akik a gyepről elzavarták a szaladgáló gyerekeket.
A magyarországi játszóterek
Az 1910-es években sorra épültek a játszóterek. Ezt az építési hullámot az I. Világháború megakasztotta, de a ’20-as években új lendületet kapott. Hinta, csúszda, homokozó volt az általános felszereltség. Az első statisztika a fővárosról 1937-ben készült, ekkor 14 kerületben 16 játszótér várta a gyerekeket. Ezek csak a nyilvános játszóterek voltak, az iskolákhoz is tartozhattak játékok.
Az 1960-as években a lakótelepek építésénél a játszótereknek is hagytak helyet. 1970-re ezerre nőtt a játszóterek száma, viszont a ’80-as években egyre kevesebb épült és a meglévőket elhanyagolták. Az Európai Unióban 1999-ben jelent meg a játszóterekre vonatkozó szabvány. Magyarország 2003-as belépésével ez a szabvány kötelezővé vált itthon, és 2008-ig fel kellett újítani az összes játszóteret. 2008-ban tovább szigorítottak a szabályozáson, kiemelten fontossá vált az ütéscsillapítás, a lekerekített sarkok, és az, hogy ne lehessen beszorulni a játékokba. A fából készült játékok mellett teret hódítottak a tartós, fém játékok is.
